GrafitI
"A graffiti művészet"

A Grafiti története

New Yorkban kezdődött, ahol a falkép-festés a szignózásból alakult ki. A

Kései 60-as és a korai 70-es években a tagelők és a retróbeli grafitizők is elszaporodtak.

Egyesek megpróbáltak a festékszóróval falképeket festeni, ezáltal nem mennyiségben, hanem

Minőségben kitörni.

Ezen festményekhez, mint tárgyakhoz fűződő értékek rendszere alkotja a szubkultúrát, mely

Eltér a többségi társadalom által vallottaktól. De miként alakul ki a szubkultúra? Cohen szerint

A hasonló problémákkal küzdők alkotják a szubkultúrákat.

Ezen belül a grafiti egy olyan

Lehetőséget ad a státuszküzdelmekből kiszorult, de azokra igényt tartó embereknek számára,

Mellyel kockázatosabban, mégis egyszerűbben tudnak megbecsülést kivívni. Ezek az emberek

megoldásként egymás felé gravitálnak, és közösen új normákat, új státuszkritériumokat

Hoznak létre, dicséretesnek találják azokat a jellemzőket, amelyekkel rendelkeznek, azt a fajta

Magatartást, amelyre képesek.

A grafiti körül létrejövő csoportok kialakulhatnak baráti társaságból, illetve a grafiti iránti

Érdeklődés is egymáshoz vonzhatja az egyéneket ehhez általában szükség, van egy már

Korábban magányosan festegető egyénre, aki rendelkezik már valamekkora tudással és

Gyakorlattal. A graffiti funkciói:

- "az üresség kitöltésének a vágya": hogy főként a panel épületek szürke sivárságát feldobja, másfajta esztétikummal gazdagítsa.

- "a graffiti hozzájárulhat a szubkultúrán belüli hírnév megszerzéséhez?: a kezdő falfestők itt általában a mennyiségi szemléletet követik, azaz a cél, hogy minél több felületen megtalálhassuk szignójukat (tagjüket). Ez a kommunikációs forma (a tagelés) elkészítési módjából fakadóan csak nagy mennyiségben ad lehetőséget készítőjének az ismertség megszerzésére. Hogy egy graffitis híressé váljék, munkái megtermékenyítően hassanak másokra is, ahhoz minőségi munkát kell végeznie. Műveit jól láthatóan kell elhelyeznie, és stílusos, kidolgozott munkát kell maga után hagyni a falakon, vonatokon, vagy más felületeken. A vonatok nagyon jó csatornaként működnek a rájuk festett képek közvetítésében, és más városokba is elviszik az üzenetet.

 - "maga a jelhagyás", mert az alkotások jelként működnek a szubkultúra többi tagja számára. A jeladó kommunikálja a többiek számára létezését, míg a vevőnek ezt tudni kell dekódolnia és beazonosítani a készítőt, hogy, ezáltal értelmezni tudja. De a jeladó és a kontextus ismerete nélkül is vannak olyan a kultúrán belül általánosan ismert szimbólumok, amelyek bizonyos jelentéstartalmat hordoznak, ezért egy graffitis olvasni tudja a jelet.

- "territoriális funkció"-val is bírnak a falfirkák. A városokban sokszor megjelenve, a bandatagok, illetve a bandák szignóinak felírásával jelölik ki a különböző csapatok területeinek határát.

Gönczo Viktor és Téglás Attila "Mindenhová kell fújni, én úgy mondom." című tanulmánya alapján betekintést nyerhettünk a graffiti csodálatos és titokzatos világába. Még egyszer fontos megerősíteni a különbségtételt: a graffiti művészet, nem firka. A célja nem rongálás, hanem ennél sokkal, bonyolultabb, összetettebb dolog, ahogyan azt fentebb láthatták.

Akit jobban érdekel ez a téma, olvassa el a forrásként használt tanulmányt, melyben megismerhetik egy szegedi graffitis csoport kultúráját is. Megtalálható:

http://mathom.dura.hu/duran/html/bestof/grafiti.htm