GrafitI
"A graffiti művészet"

A graffiti, a falak művészete.



Századunk elején jelentek meg az első falfirkák, s az óta terjednek az utcán, középületekben, toalettekben.
Itt most ne keressen senki a két utóbbi falain terjedő bölcsességekről és szerelmes szívekről semmit. A graffiti más. MÁS, így, nagy betűkkel.
A graffiti művészet, amolyan l'art pour l'art, vagy még inkább a firkász egójáért való művészet. A graffitis a falra, vonatra és minden látható helyre felteszi a nevét.
Ha jól körbenézünk, minden helyen megtalálható kezük nyoma. Természetesen vannak preferált helyek. Például olyanok, amelyeket sokan látnak, vagy veszélyes feltenni oda rajzot. Ilyen helyekre kerülnek a tagek és throw-up-ok.
A preferált helyek másik típusa az, ahol nyugodtan lehet élni a művészetnek, habár nem sokan látják. Emellett vannak a teljesen legál falak is.
Tagek és throw-up-ok kerülnek még a vonatokra is, nagyobb munkák nehezebben, de egyre inkább. Ellenére annak, hogy őrzik a vonatokat - de erről majd később. Jelenleg a legkedveltebb fal az Árvízi emlékmű mögött található. Emellett sok kisebb hely található, ahol még firkák vannak - így például Makkosházán, és a külvárosokban.
Korábban volt felkapott hely a Felső-Tiszapart. Itt még láthatók '96-97-es firkák.

A graffiti a falra kerül, onnan beszél, mondanivalója pedig igen sokrétű. Amellett, hogy azt mondja: "hé, él itt valaki a külvárosban!", azt is mondja, hogy milyen szürke is a város.
Nem véletlen, hogy ez a fajta művészet Bronxból indult ki. A történet nem ismeretlen: fiatalok élnek egy sivár, szürke külvárosban, remény nélkül, hogy kiemelkedhetnének. Munkanélküliség, bűnözés, drog. Éhség és reménytelenség. Amiről a rap szól, azt fejezi ki a graffiti is. Egy tőről fakadnak. A rap, break, graffiti alkot egy sajátos kultúrkört, a hip-hop-ot. Az old school rap korunk társadalmi jelenségeiről "szövegel". Az ehhez az irányzathoz tartozó graffititsek ismerik, saját bőrükön tapasztalják a külvárosi élet minden nehézségét. A firkák a falakon: önkifejezési mód - én is létezem. Egymásnak küldenek üzenetet. Neveik városszerte terjednek, a legismertebbeket kisebbfajta kultusz övezi. Munkáik alapján ismerik meg őket messzebb is. Egymás munkáit és főleg a magukét fényképeken mutogatják. A nagyobb "sztárok" munkáit újságokból is ismerik.
Szabályok kötik kannát tartó kezüket:
- Nem firkálnak műemlékekre, újonnan vakolt falakra.
- Ami szép azt nem bántják, egyszerűen csak a külváros szürkeségét törik meg rajzaikkal.
Munkájuk tervezgetésen alapul: hová, mikor, mit, milyen színekkel. Jegyzetfüzetükben megtervezik, majd pedig az alkalmas pillanatban kivitelezik. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem tagelnek, ha úgy adódik, de nem mindenhová.
Viselkedésük pedig, hogy deviáns-e? Mindenki máshogy látja. De ne felejtsük el, hogy egy viselkedés csak addig deviáns, amíg egy jelentéktelen kis csoport műveli. Ők pedig szembeötlően művelik.
De ki bántja azt a pesti "firkászt", aki különböző szórakozóhelyeket fest ki, jó pénzért. Ő művész. Nem vagyunk-e igazságtalanok olykor?

A graffiti művészet. Nem mükszik mert, ha át állítom amilyen szarok, kellenek neki akkor meg más hálós dolog nem, megy két típusa, vagy az egyik a jó helyen és a másik a nem jó helyen lévő graffiti. Persze az egy jó kérdés, hogy kinek a szemszögéből nézzük.
A firkászok szemében mind jó helyre van téve. Egyes embereknek semmi se jó, számukra a híd alja, s egyéb eldugott hely sem megfelelő.
Nos, nem mindenkinek lehet a kedvére tenni. Kiállítótermeinkben is előfordul olyan kép, műalkotás, ami nem vált ki osztatlan sikert azzal, hogy ott van. A művészet önkifejezés, a graffiti önkifejezés, következésképpen a graffiti művészet.